A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Üvöltő nyár (1975. 08. 16.)
A másnapos hajnal rekedten átkiált
tépett éjszakák csillagos fátylain.
A tétlen fájdalom sajgó kínba vált.
Túl vagyunk a fiatalság féltett álmain.
Farkastorkok bénító hangjai járnak
ébredő öntudatunk feszült húrjain.
Tűzcseppjei sok rég elégett nyárnak
nem izzanak már jövőnk útjain.
Ajkainkon új harci dal fakad,
elöntve fáradt lélek-kerteket.
Nincs oly gát, melyen megakad.
Elmossa a régi képeket.
Megújulásunk új fényben játszik.
Föld, és virág új színekbe fordul.
Az üvöltő nyár légtengerébe
új lélekmelegség tódul.
