A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Kivágják lelkedet (1975. 08. 16.)
Opálos levelek takarnak csendben,
lüktető otthonod egy cseppnyi lomb.
Ébredő égre rajzolt világként
dereng a fényben egy távoli domb.
Vigyázd a napot, ha a domb mögül felkel.
Hagyd, hogy oldódjon benned a világ!
Nézd virágod pompázó szirmait!
Kitépnek belőled minden hibát.
Hamuszín arcok bámulnak szemedbe.
Nem értik miért vagy önfeledt.
Ha elárulod, vagy rájönnek maguk,
kitépik virágod, a lelkedet.
S ha madárrá változol ezért,
vagy néma hallá a vizekben,
ott sem lesz nyugtod, ha vért
szagolnak lüktető eredben.
Ha már nem küzd nyúzott tested,
hangod foszlányait szétfújja a szél,
hogy angyal legyél ahhoz sem lesz kedved,
mert kínzó lelkük az égben is elér.
