A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Szerelem (1975. 06. 14.)
Vadító szemeink makacsul csatáznak.
Közénk a sors gond-élű kését vágja.
Hullámot álmodik fölénk a vizek
hajnalváró mozdulatlansága.
Mégis egy szánkban magalvadt csók,
s ziháló, mámoros értelmünk várja,
hogy kibomoljon az életbarlangban,
egy új élet kicsi vérszirmú virága.
