A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Az öntelt (1975.06.08.)
Megelégedett, gyűrött arccal ébredsz,
magadra öltesz egy hazug álarcot,
majd közénk állsz, megvető mosollyal,
mímeled csak a küzdelmes harcot.
Öndícséretedtől bűzlik a környék.
Hiába taposol híg mocsaradban,
egyetlen lépéssel sem jutsz előbbre,
mert el vagy foglalva nagyon magaddal.
Tükörbe nézel, mégsem találsz
kivetnivalót rút tükörképeden,
amíg egyszer vissza nem üt az élet,
s rájössz: talán nem is létezel.
