A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Arcod fehérben, és feketében (1975. 06.06.)
Márványba metszett arcod szikrázik,
Fény-lombok lengenek mosolyod szelében.
A gond jele szemed sarkában a ránc.
Zöld tüzek villognak életed tükrében.
Mit mond arcod körvonala nekem,
míg csöndbe fagyott hallgatás a szád?
Itt állsz, rád ömlő örök fehérségben,
kezem érzi mozdulatod válaszát.
Az alkony a fényt sötétségbe gyűjti.
Nem marad egyetlen fénysugár sem,
de rád akkor is a fehérséget küldi
gödrös, kialvatlan, vágyó szemem.
Arcod harcol holdtalan éjszakával,
felizzik minden élő atomod,
múló mozdulatlanság hajnalával
fénnyé rezdül még fiatal korod.
