A Blahó János felhasználó összes verse >>>
Járd megújuló utad (1975. 05.27.)
Járd lankadatlan megújuló utadat!
Utánad hömpölygő emlékáradat.
Nincs visszaút. Megfordulnál? Gyáva!
Menni kell, nem lehet az akaratnak gátja.
Ne képzelődj magadban bénító félelmet!
Égned kell, tűrni a másnak tűrhetetlent!
Konok vak makacssággal állni kell!
Vastorkú sorsod tőled nem válik el.
Ha reád fonódik, nyakadon tekereg,
a válladon ülő gondrengeteg,
menned kell. Tapintsd meg szívedet!
Dühöngve kergeti az életperceket.
