A Szondi Gyula felhasználó összes verse >>>
Öreg vándor utazása
Hideg szél süvít. Megremegek.
Mint folyékony acél, járja át testemet.
Letelepszem, hisz régóta úton vagyok már
Nézem,ahogy köd fonja át, a távoli hegyek vonulatát.
Fent a magasban, sólyom száll
Király ő, oly kecses. A kék ég szülötte. Lebegő őrszemek.
Lágy fénycsík a horizonton, lassan szétárad.
A távoli hegyek sem emelnek neki gátat
Majd lassan előbukkan, aranyló korongként, a nap.
Elnézném napestig, ahogyan alábukik vörösen, e fénylő csillag
De talán egyszer, ha utam végéhez értem, mig ősz hajam borzolja a reggeli szél
Eltűnődöm a felkelő nap fényében.
Elfáradtam, a tollat most leteszem
Majd a lenyugvó nappal, én is lehunyom szemem.
