A Molnár Árpád felhasználó összes verse >>>
A lélek tava
Mikor ütött az óra,
Egyetlen élet ketté vált,
S felevezett arra a tóra,
Hol az élet egyenesbe állt.
Hol a tó szélén kis faház
Kéményéből füst gomolyog.
A gazda távolban vadász,
De a róka a környéken sompolyog,
S ravaszsága nem ismer határt,
Csak hogy megszerezze amire várt.
Melynek párja nincs bárhol;
A gyümölcsöt a tudás fáról.
Hol az ember már az elején
Ott lakott a hegy tetején,
Mert,a paradicsomban vétkezett,
Így a végső állomáshoz érkezett,
Mellyel sorsa bevégeztetett.
Hol az érzelmek új utat nyitottak,
A szebb, teljesebb világ felé,
S azért jöttem, hogy tüzet csiholjak,
A szívednek tengerén.
