A Jakab Szilárd felhasználó összes verse >>>
Befejezetlen szerelem
Nehezen múlik de gyorsan emészt , s a remény
Hogy lehet meg szebb az éj, elveszni vész.
Az ajtón megy ki, halkan suhan,
Ki engedem, járom inkább a saját utam.
Született valami majd porrá lett,
Talán máshonnan ez már befejezett,
Én emlékeim lassan, de feledem
Hozzad ez az utolsó üzenetem.
Fenyeget a vágy, hogy gondoljak meg rá,
Egy jobban kínzó gondolat ez már.
Nehéz a fájdalmat egy mosolyba fojtani,
De ezzel is jobb a feszültséget oldani.
Bárhova mész nem követlek,
De álmomban mégis megölellek.
Emléked örökre itt él bennem,
Ezt a korszakot most el kell vetnem.
Nem vagy az enyém, s milyen lesz így élni,
Minden reggel felkelni és a ténnyel szembenézni?
Melletted lennék és csak néznek a szemedbe,
E-helyett csak elmerülök a képzeletben.
Csalódnom kellett és az érzés soha nem enged,
Kérlek ne bántsatok, az emberi szív sokszor téved.
Ő az aki már soha nem hajtja fejét a vállamra,
Ő az aki nem adott esélyt a búcsúra .
Már elmúlt és egyre messzebb,
Mégis most kicsordul egy utolsó könnycsepp,
Ebbe most belefojtom minden érzelmem,
Ég veled te végtelen szerelem..
