A Farkas József László felhasználó összes verse >>>
Az igazi Hős?!
Éreztem, hogy nem értem el semmit az életben, de közben az adrenalin pezsgett bennem.
Tudtam, hogy többre vagyok hivatott, megszólalt bennem,
a kötelesség szólított.
20 éves lehettem,
mikor katonának tettem a fejem!
Apámat követve éreztem, hogy ezt kell tennem.
Szolgálni akartam ,védeni a hazát,
megsemmisíteni az ellenség hadát!
Elkezdődött,
jött a levél, hogy a táborban időben érkezzék!
Indult a kiképzés, jött a szembesítés.
Századot állítanak a terroristák ellen,
ezzel a hírrel akkor kerültem szembe.
Kiképzés!
Hosszú hetek, hónapok alatt kovácsolódtunk,
hóban fagyban hason kúsztunk.
A fagyos tenger vize csak plusz feltét,
de ez csak fokozta lelkünk erejét!
Fájdalmas sóhajok ezrei hangoztak,
társaimtól kik körülöttem tartózkodtak.
Napról napra egyre nehezebb lett az egyszerű léptek megtétele,
de csináltuk, nem adtuk fel, innen csak a halál vihet el!
Általános kiképzés végén,
fegyver kezelőt kerestek századunk révén.
Jól szerepeltem a gyakorlatban,
így kerültem a mesterlövészek rangjába.
"Célra tart! Kisebb szórást!"
Ettől csengtek füleim naphosszakon át!
Megtalálni a pillanatot két szívdobbanás között, nem volt nehéz ez már zsigerből jött,
de mi lesz ha elsütött golyóm embereket ölt..?!
Feltudom dolgozni? ezzel még korai foglalkozni!
Koncentrálni kell, talpon maradni!
Első bevetés!
Az iraki levegő égette bőrömet,
elesett katonák látványa fokozta dühömet!
Elfoglaltam helyem a tetőn,
romos talajtól elszállt minden erőm.
Távcsövem végén feltűnt az akadály,
egy kisfiú sétál a front horizontján!
Kezében fémdarab mely egy AK-47-es,
fut a század felé!!
magabiztos és heves!
"-Megtudják erősíteni?!
-Negatív!"
Kezemben a puska célra tartva,
haboztam kicsit, gyorsan jöttem zavarba.
Csak egy döntés! Egy mozdulat!
A fiú többé már nem mozdulhat.
Megtettem!
Tiszta lövés volt, bennem a fájdalom tombolt!
Kegyetlenség, igazságtalanság!
Hiszen ő nem volt még csak óvodás!
Nem gondoltam volna ezt, hogy első lövésem ily gonoszságot tesz!
De gyengeségnek helye nincs, fejet fel! Csövet szegezz!
Sérelmeket most félretesz!
A bevetés alatt embert nem vesztettünk bár sebeket inkább szereztünk!
Otthon családom hősként fogadott,
de engem a fájdalom szaggatott!
telt múlt az idő.
Jött a telefon helyt kell állnunk ismét a fronton!
Második bevetés!
A százados olyat mondott a szemünkbe, hogy az Al kaida vérdíjat tűzött a fejünkre!
Tudtuk, bajban vagyunk,
de a végsőkig kitartunk!
A tábor felé haladva, egy csapat ellenséges haderő támadt kocsinkra!
Tűz alá vettek!
A szemetek!
Csatatér biztosítva, gyorsan föl a harmadikra!
Puskámon vállamon rohanok a helyemre, miközben golyók süvítenek mellettem.
Társam egyben barátom, fedez a csatahatáron!
Felértünk a tetőre, szemléztünk,
itt nem vesznek szemügyre!
Míg e mondat hagyta el ajkaim,
abban a pillanatban el némultak szavaim!
Dörrenés! Társa, hangjától való üvöltözés!
Meglőtték!
"-Sebesült! Sebesült!
-Küldjetek erősítést!"
Senkinek nem kívánom ezt az érzést!
Rám nézett!
Utolsó szavait hangoztatta.
"-Találd meg, és tépd darabokra!"
Egy orvlövész tette sírba,
közben mi holtestét figyeltük sírva.
A Százados új parancsot adott hadarva!
"-Az orvlövészt! Élve vagy halva!"
Nem néztünk se jobbra se balra,
csak bólogattunk a parancsra!
Mindannyiunk szíve tűzben égett!
Elvesztett barátunk végett!
Megkaptuk a hírt a lövészről,
valós tartózkodási helyéről!
Nem haboztunk! Ugrottunk!
A düh tombolt bennünk!
A csatatérre érkezve, akciót megtervezve elfoglaltam ismét megszokott helyemet.
Bekerítettek!
Bár hollétünkről fogalmuk sincs,
de mi láttunk, hogy kiút nincs.
Lőrésemen keresztül feltűnt a lövész!
Éreztem, éppen engem néz!
Távolsága...1000 yard.
Megszólalt bennem!
"Levegőt! Célra tarts!"
Két szívdobbanás közt adtam le a lövést.
"-Küldetés teljesítve! Célpont kiiktatva!"
Sikerült!!
Dühöm enyhült..bár e seb soha ki nem hűlt!
Családomhoz haza érve,
ismét hősként ajtón bekísérve.
Senki nem érzi a fájdalmat,
hogy mi minden hátra maradt!
Úgy látszik ennyit ér egy hős!
A lelke keserű és hűs!
