A Szász istván felhasználó összes verse >>>
Szégyenember, a gyűlölet mestere
Elméd torz, lelked beteg, a halálod kívánatos, de meg nem érdemled.
Szenvedj csak szégyen embere, Mely tetteid magányos pöcegödör sírodra írnak, mindenkit szánalomra bírnak.
Ököllel Verted fiad szorzótábla miatt, kapni akarsz amit adtál, hát itt a kamat :minden ütést ököllel kapsz vissza, neked ez lesz nagy tapasztalat.
Apátlan gyermekek, farkasok nevelték, elharapják torkát kik közéjük lökték
Éles fogaikkal tépik aljas megnemzőjük húsát, hogy férgek rágják majd gonosz lelke öngyalázott múltját.
Gyávaságból adott, majd aljasságból visszalopott, a múlt perceit itt hagyta, de kinek kell a hamis életünk fájó tudata
Gyáva megfogni tettei vaskorbácsát, tudja, bűneitől izzó kohójában kovácsolták.
Tudja, Fájna neki minden mozdulat, ahogy hátába hatolna a bűntudat lendítette indulat.
S Míg magában szítja gyülöletét, addig a többi vidáman éli életét.
