A Olajfaültető felhasználó összes verse >>>
...akiért...
Csakis Te vagy az ki miatt az élet értelmet nyer,
S hajnalonként a természet selymesen életre kel,
Mint záródó virágban a bogárka védelmet kér,
Ha érzi az alkony erejét, tudja haza nem ér.
Csakis Te vagy az kiért az embernek küzdeni kell,
Teljes életen keresztül akár, míg érkezik jel,
Vagy azonis túl, ahol már a reménység adja fel,
Míg lélek bírja, az örökkévalóság hagyja el.
Csakis Te vagy az kinek a szépsége fogalmat rejt,
Mely Csodán, Szépen és Gyönyörűn is sebeket ejt,
Ami titkot Aphrodité is csak reménykedve sejt,
Bármilyen hatalom, végtelen képzelet meg nem fejt.
Csakis Te vagy az akiért feláldoznám magamat,
Ahhoz nem kellene bátorság, erő és akarat,
Annyi csupán megérintsem selyemfényű hajadat,
beleraknám guillotine-ba örömmel a nyakamat.
