A Werner Tamás felhasználó összes verse >>>
Kimondva
Arra születtem, hogy kimondjam, amit érzek,
Olyat, amit a lelkem mélyéből kitépek.
Mikor kimondom, lehet, hogy megijedsz,
Én, pedig megkérdem „hová sietsz?”.
Neked adnám az életem minden pillanatát.
És te eldobtál, mint Isten az kedvenc angyalát.
Esélyt, lehetőséget sem adtál a magyarázatra.
Emiatt lelkünk egy dologra lett utalva, bánatra.
De egy dolgot szeretnék még neked mondani.
Az utolsó szavam muszáj még megosztani.
Köszönöm, hogy ezt tetted, és ilyen voltál,
Mert magadtól végleg megtisztítottál.
