A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Édesanyámnak
A nagyvilág oly sokszor riasztott
Zaj és kiabálás megríkatott
Rémisztett sötétség és ridegség
Szörnyű rémálmok, láz és betegség
De mindig volt velem valaki
Aki szeretet volt és angyali szelídség.
Sokszor szédített magasság és mélység
Bántott irigység és kevélység
Becsapott tanító és osztálytárs
De valaki mindig óvott és fogta kezem
Ő volt a biztonság, a kedves gondoskodás.
Ma már nem bánt a világnak millió zaja,
Nem zavar az ódon, sötét, hideg szoba
Megszoktam a magasat és a mélyet
Elhessegetem a kevélyt és irigyet
De mindig figyelek nagy szabadítómra
Örökös hívemre, s szerető szavára
Az én egyetlen, Drága Édesanyámra.
