A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Ihlet
Berohantam a szobámba, s mohón
bámultam az ablakon keresztül – hogy
megy le a nap.
Egy szürke téli dombhát az útját még
Elállta- e vándornak – addig papirost
és ecsetet fogtam a kezembe, s a pillanat
beleégett a szemembe – ahogy a gyönyörű
vérnarancs szín láng, megfesti a hatalmas,
kék, bársony felhőcsordát.
A kezem pedig száguldott a papíron, hogy
megörökítsen belőle egy parázsnyi csodát.
