A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Szomorú az élet művészet nélkül
Oly szomorú az élet művészet nélkül!
Puszta és sivár, számító, elviselhetetlen;
Ha a Nap csak rohanva bukik le az égen,
Ridegen, sápadtan elmenekül.
Ideológiák véres harcában élek
Mohó és csalóka s oly kacér az ész;
Ha magamévá teszem, megcsal, eltaszít
A tudás fájától kesereg a lélek.
Mélabú, tompultság, bizonytalanság, csömör
Ilyenkor gyógyír a kép, a vers, a dallam;
Ecsettel és pennával áldozom Aszklépiosznak;
Életkedvem ettől megint magasba tör.
Kipróbáltam már annyi teóriát
Nem segítettek hozzá a boldogsághoz;
Délibábos eszmékkel feküdtem és keltem;
Végül dalban, képben, versben leltem valódi filozófiát!
