A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Fájó tél
Rettegem a telet, ilyenkor a táj,
csendes és méltóságteljes halál.
A zúzmara a kézre pereg,
s megfagy a hús- bús szív
egy álom talán szebb napokat ígér.
Jeges szél kacag a fagyos földek fölött,
az út végén a feszület eltörött.
A remény tohonya sertésként hempereg a hóban
éhes állatok reszketnek vaksötét ólban,
csak a tűzhelynél van most jó világ.
