A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Szerelem
Illatos, kéklő nyári este volt
a templomkertben furcsa zene szólt
az ódon falak mélyen visszhangoztak
s a lelkes ifjúság kézen fogva dalolt.
Leültem egy gyönyörű, magányos lány mellé
nem tudom mi, valami vonzott őfelé
a szeme oly fénylő és tiszta volt
s mikor tündér ajka hozzám szólt,
szövődött rögtön égi s földi szerelem.
*
A haja ében, az illata lágy
ha érzi az ember elönti a vágy,
s a válla oly kecses,
a keze oly apró és finom…
De elillant az éjszaka, s elillant ő
rabul ejtő és mégis kegyetlen
ha találkozhatnék vele egy másik alkonyon…
bármerre indul, én már soha meg nem tudom.
