A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Budapest
Azok a kacskaringós-poros fekete házak
melyek korlátja indaként csavarodik a csigalépcsőkre,
s harmatosan csókolják a korán kelők kezét…
Most viszont látom őket.
Azok a hervatag tulipánok és száradó ruhák az erkélyen
és az asztalon kesernyés füsttel szálló cigarettacsonk,
a mindent beterítő szürkés szmog…
Most megint érzem őket.
Az az állandó tömeg és örökké élénk rohanása,
a mozgólépcsők áradása melyen végigfut végtelen sok láb
s a villamosok sárgán csilingelnek nekik…
Most átszáguld rajtam az új élet mámora.
