A Adorján Dávid Attila felhasználó összes verse >>>
Esti elmélkedés
Más minden, az utca, az otthon, a kert is
ha napvilágnál mész haza.
S megint más a szoba ablakából, mikor
meghinti sötéttel az éjszaka.
Így vagyunk mi valahogy mindennel, körülöttünk
minden változik - még ha a lényeg
marad is talán – a múlt még hiányzik,
de már ködös ujjával mutogat a jövő.
Magunk sem maradunk mindig ugyanazok
amilyennek magunkat ismertük, mert nem
kőből faragtak: mindnyájunkat megtalálnak
a bűnök és a vágyak.
Mert nem tudunk nélkülük élni
csak ha a szürke árnyakra eljön a pirkadat...
