A Kristófné Vidók Margit felhasználó összes verse >>>
A szeretet ösvényén
Tipegő, dobogó lábak,
gyermeki örömök, vágyak,
csak egy kis mese és játék,
ennyit kér a mosolyáért.
Nézd! - szemében tünde álmok,
megannyi színes kristályok,
vigyázz! - össze ne törjenek,
légy mellettük, ha döntenek.
Még önfeledt a nevetés,
csupa mosoly, lelkesedés,
őszinte, tiszta a lelkük,
őrizd meg a szeretetük.
Töltsd meg színnel, illatokkal,
szépen fénylő csillagokkal,
életüknek minden napját,
vesd el bennük tudás magját.
Könnyeiket, ha letörlöd,
szívükben éled az öröm,
ajkuk halkan hálát rebeg,
ragyognak az angyalszemek.
Szél kapja fel vágyaikat,
erősítsd a szárnyaikat,
röptüket, ha elvétenék,
kétkedések ne mérgezzék.
Évek múlnak, léptük hosszabb,
távolodnak egyre jobban,
sejtjeikben ott a derű,
otthonarcú, meseszerű.
2020.05.27.
