A Kristófné Vidók Margit felhasználó összes verse >>>
Ne sírj
Ne sírj!
Újból emlékezni jöttem,
látni az ezernyi apró lángot,
ahogy gyémántként szikráznak fel,
a ködbe borult tájon.
Emlékezünk mindannyian valakire,
anyára ,apára,testvérre,barátra,
itt vannak mind,- lélekben velünk,
ha szellő simogat, ők fogják kezünk.
Ne sírj!- szólnak hozzánk ezernyi módon,
velünk vannak, mikor a napsugár csókol,
midőn a hajnali csend átkarol,
hangjuk szól, mikor a madár dalol.
Eljönnek este a fénylő csillagokkal,
álomba ringatnak holdfény karjukkal,
esőcseppekben az ő drága könnyük ragyog,
velünk vannak, vigyáznak ránk,mint angyalok.
Hideg márványon imbolygó mécsesek,
csak köszönni tudjuk drága létetek,
hófehér szirmok hullanak a földre,
emléketek szívünkben él mindörökre.
