A Holakovszki Genovéva felhasználó összes verse >>>
Francis Cabrel: Tél (C’était l’hiver)
Mondá a lány: Túl sokat sétáltam már
A szívem titkoktól, fájdalomtól nehéz talány
Mondá a lány: Nem folytatom már
Átéltem azt, ‘mi várna még rám.
Mondá a lány: az élet kegyetlen
nem hisz többé a napfényben
sem a templomok csendjében.
Még a mosolyom is megrémisztette
Tél bújt a szíve mélyébe
Mondá a lány: az élet kegyetlen
Nem hisz többé a napfényben
sem a templomok csendjében
Még a mosolyom is megrémisztette
Tél bújt a szíve mélyébe
A szél soha nem volt hidegebb
Az eső sem volt kegyetlenebb
Mint azon húsz évvel ezelőtti éjjelen
Amikor egyszer csak kioltotta a fényjelet
És szemének tükre mögött
Egy fehér villanásban
Visszatért az égbe
Csillogni a nap fényébe
Mint az új templomok
Akkor éjjel óta ha zokogok
A szívem mélyén hűvös hunyorog.
Ő visszatért az égbe
Csillogni a nap fényébe.
