A Dunai Péter felhasználó összes verse >>>
A hajléktalanokhoz
Agyamra mentetek olykor
vagy mit szépítsem,inkább gyakrabban
Az állandó reppelő kéregetésetekkel,dolgozzál csezd meg!
és sokszor igazam is volt,mert hajnalban keltem
és estig nyomtam,ezek meg némelyik marokszám
hordta az aprót,ha nem kilószámra
Agyamra mentetek a sok hazugsággal,amiből regényt lehetne írni
talán fogok is egyszer,de
előbb elmondom,hogy utállak benneteket,amikor belepisáltok a szökőkútba
teleszarjátok a város legszebb helyeit,mintha
különös érzéketek lenne a művészetekhez
Emlékszem hányszor vágtátok hozzám az összekunyerált aprót,igaz
hogy olykor kilószámra,de
végtelenül gőgösen
vagy beakartátok cserélni borra a kenyeret meg a konzervet,
amit a szállón kaptatok,hogy
edd meg te ezt a szart!
a konzerv pedig finom volt
és órákig szellőztettem utánatok a boltot,mert
büdösek voltatok mint a dög,pedig a szappan olcsóbb
mint az olaszrizling
Amikor jött a cirkuszos kocsi és a megafon munkásokat keresett,
a legnagyobb melák is odavágta,hogy
emelgesd te a rohadt vasakat!
és én minden hajnalban nyitottam
Mindig arra jutottam,hogy nagyképű,ostoba,lusta,ravasz szemétládák vagytok mindannyian
Ahogy egyre többeteket megismertem,rájöttem,hogy
teljes mértékben igaz a fenti megállapítás
például,ha adtam valamit
másnap hajnalra lehugyoztátok az ajtót,de
abban óriásit tévedtem,hogy
mindannyian,mert
idővel olyanokat is megismertem,akik
nem ítélkeztek,még felettem sem
nem akartak mást csak nyugalmat,meg
egy kis ételt,esetleg egy szál cigarettát
és egy szál virágot hoztak cserébe
vagy felsöpörték a járdát
Idővel többetekben magamra ismertem
Mari néniben,aki már alig lát,de folyton olvas
csak a könyveket kukázza meg a pörkölt maradékot
egy másik életben
az volt a kedvence
Vagy Katalinban,aki mindennap vett egy zsömlét és felét
mindennap elszórta a galamboknak
amíg egy nap nem jött többet
a galambok meg várták
fura ,de
valaki ezután is mindig dobott nekik
Vagy Istvánban,aki egy pincében lakott illegálisan és
egy bádogdobozba gyűjtötte az esővizet,hogy megmosakodjon
penészszagúan mégsem mehetek dolgozni! mondogatta mindig
majd elindult az üres kiflijével napszámba
Vagy abban az ismeretlenben,aki pénzt kért,hogy éhes
kakaót és szendvicset adtam neki
kiváncsiságból
könnyek folytak az arcán,ahogy tömte
kislánya sovány képébe az ételt,egy
kicsi falatot csenve magának
Vagy Csucsu bácsiban,aki történelmet tanított
imádta a történelmet meg a földrajzot,most meg
mindennap sír,mert nem tudta legyőzni az ördögöt,aki
pálinka képében kísértette
Vagy Csabában,aki odaadta egy veséjét egy barátjának
bár benne mégsem ismerek magamra,mert
ezt szerintem nem tudnám megtenni
Szóval jópáran tényleg nagyképű szemétládák vagytok,de
túl sokan vagytok az utcán
akkora gyémántok mint egy ház
aminek a tövében rongyokon meg
kartondobozokon alszotok
csak a ragyogást most eltakarja a nagykabát meg a hányás
Az a megrugdosott darabka szabadság,az a maradék
összegömbölyödő méltóság
nem értik,hogy
mennyire fontos
Túl sokatoknak van túl kevese
és most ezt a keveset is el akarják venni tőletek,pedig
nem hiszem,hogy az Isten
bárkit is felhatalmazott volna,hogy
istent játszon
