A Széll Gergely felhasználó összes verse >>>
Senki
Nyár van, meleg, suli szünet,
Nyaralás, bulik, haverok,
Majdnem vidít már az élet,
Most viszont belegondolok,
Hogy tényleg mire is vágyok.
Kezd kitisztulni előttem,
Minden tény, fájdalom, amit,
Mélyen legbelül sejtettem,
És ez szépen elszomorít.
Mindenkit elgondolkodtat,
Hogy kicsoda igazából,
Őszintén hova tartozhat,
Nálam ez kicsit máshogy szól.
Tartozom-e akárhova,
Mit szán a kínzó sors nekem,
Ha nem találom miben van,
Bármi fényes tehetségem.
Ekkor jön a hideg zuhany,
Amikor végül rájövök,
Hogy valójában mi is van,
Én eltűnök a tömegben.
Soha nem értem el semmit,
Semmi említésre méltót,
Vagy csak átlagon felülit,
Szimplán mindig csakis azért,
Mert nem vagyok senki.
Ha most valaki,
Meg akarna ölni,
Hát tessék rajta,
Mi tart vissza,
Nekem nincs nevem,
Senkit sem érdeklek,
Hát eltűnhetek.
Bezzeg ha tehetségem lenne,
A szaros életem is érdekelne,
De így hogy tényleg semmi,
Ennyi vagyok csak, senki.
