A Banyai Ibolya felhasználó összes verse >>>
Ember ez még?
A csalfa napsugár újra feltűnt az égen,
A cinege újra megpróbál énekelni szépen.
De nem megy. Hangja elcsuklik,
Elcsendesül, fájdalomtól fuldoklik.
Vadludak ezrei veszik körül,
Mégis ott ücsörög egyedül.
Ők boldogok, mind boldogok,
Ott vannak egymásnak és szabadok.
Ha közel is kerül valamelyikükhöz,
Csupán látszat és szembeütköz’
Hogy erőlködés. Csak egyedüllét,
Mi jellemezheti életet.
De lehetett volna másképp
És kell lennie másképp!!!
………………………..
Mégsincs semmi, sehol senki.
Csak a magany szürke árnyai.
Elszállt az idő s minden a régi
Az elmúlt időket nem lehet visszakerni.
Sírok a múlt felett,
Sírok a jövő felett,
Sírok ezrekért,
Kiket nem találtam meg.
