A Jager Zoltan felhasználó összes verse >>>
Ülsz Velem szemben
Ülsz hát ülsz, velem szemben és nézel a szemembe,
látod züllött életedet, tegyed már rendbe!
Éhes vagy hát éhes, de nem ízlik semmi falat,
megennéd te, de félsz, hogy a torkodon akad!
Szabadulj hát szabadulj, és dobd messzire terhed,
Gyűlöld, pusztítsd ami meggyengíti lelked!
Nem tudhatod hát nem is tudod, a sötétség még meddig fojtogat,
De abban biztos lehetsz, levegő nélkül megfulladsz!
Próbáltál is hát próbáltál, menekülni a sötéttől, sokszor is meg elégszer,
de elbuktál minden alkalommal és a Miért-re nem is emlékszel!
Szabadulj hát szabadulj, és dobd messzire terhedet,
Gyűlöld, pusztítsd ami meggyengíti lelkedet!
Rogyasztott hát rogyasztott, térdre is egy párszor,
remélem oly sokszor, hogy többé nem kívánod!
Az életed hát életed, nem adhatod könnyen, ezt be kell már látnod,
újra a jó utat kell majd egy életre járnod!
Elég volt hát elég, a sok fájdalomból fel kell immár állnod,
még utoljára, legyengülve harcba kell most szállnod!
Szabadulj hát szabadulj, és dobd messzire terhedet,
Gyűlöld, pusztítsd ami meggyengíti lelkedet!
Küzdjél hát küzdjél, még magadra nem találsz,
többé nem nézhetsz vissza, engedd el a Halált!
Indulj hát indulj, vívd meg a végső csatát,
Győzelem nélkül már nem mehet ez így tovább!
Szabadulj hát szabadulj, és dobd messzire terhedet,
Gyűlöld, pusztítsd ami meggyengíti lelkedet!
