A Madarász István Krisztián felhasználó összes verse >>>
Légy kovács!
Megedzesz, mint acélt a tűz, s a víz.
Erős leszek, hajlékony és tiszta.
Kalapácsoddal üss! Lángoddal taníts!
S vízzel hűts, hogy ne változzak vissza!
Isten megteremtett, mint vasat, kiöntött.
Forró voltam, fehéren izzottam.
Testem lágy volt, s gyakran összetört,
ám bennem a tűz még mindig itt van.
A tűz, mi gyakran csak piroslik,
a láng, mi gyakran csak remeg,
a fény, mi mindig elvakít,
s felborítja belső rendemet.
Taníts szeretni akkor is ha fáj!
Szeress! Kezedben ez a kalapács.
Üss, miként kovács üti az üllőt,
s annak fájdalma egy fémes koppanás.
