A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Egy anya gondolatai
Leírom, míg leírhatom,
mit jelent szeretni.
Leírom, míg leírhatom,
mit jelent szenvedni.
Mit jelent nézni a két apró gyermekem,
sírva fakadni, mikor őket nézem.
Angyali arcukon mosoly terül el,
lehet, két karjuk holnap már nem ölel.
Tenni kell a dolgom, míg tehetem,
szeretem, óvom gyermekeimet.
Hova vihetem, hova rejthetem?
Bujdosni velük meddig tehetem?
Elfognak, megerőszakolnak,
de harc nélkül nem adom magam.
Férjeink mind a fronton harcolnak,
gyermekeink, csak bennem bízhatnak.
Anya vagyok, se több, se kevesebb,
aggódom gyermekeim, meddig védhetlek.
Tudom, a helyzet egyre csak romlik,
Megállítani a gyűlöletet nem rajtam múlik.
Tehetetlenül nézem, mi zajlik éppen,
Erőszakot adnak megoldásképpen.
Emberségnek lassan nyoma sincsen.
Vérző szívemre gyógyír nincsen.
Kerepes, 2015. szeptember 3.
