A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Temetőbe megyünk
- Hol van a dédi?
Kérdezted egy nap,
Hirtelen nem tudtam,
Mit válaszoljak.
Elteltek napok, s hetek,
Mikor újra megkérdezted.
Ekkor november elseje volt,
Fehérlett ránk a telihold.
Csendesen megfogtam kezed,
Az úton némán átvezettelek.
A temető kapuja ásítva állt nyitva,
Sok ezer gyertya fénye világította.
Nem kérdeztél akkor,
Csak fogtad kezem,
Tudtad, a választ
Rögvest megleled.
- Kicsikém, ez itt a temető.
A sírokon sírkő.
Minden nyughelyre virág kerül,
Mit az élők szeretettel hoznak el.
Nem kérdeztél, jöttél szótlanul.
Egy sírnál egy néni leborult.
Könnytől ázott tekintetek vettek körül,
A gyertyák fénye lassan elszenderül.
- Kit szeretnek, Kincsem sosem hal meg.
Ha látszólag itt is hagy minket.
Mert a szeretet olyan erős,
Világokat összeköt.
Leültünk a padra, átöleltelek.
Éreztem a tested kissé megremeg.
Megsimogattam drága arcod,
Könny áztatta arcod.
- Kicsikém, most már tudod...
Kerepes, 2015. október 31.
