A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Nincstelen vagyok
Nincstelen vagyok, mégis gazdag.
Mi az anyaghoz kötött, mind feladtam.
Már nem birtoklok se testet, se lelket.
Átmenet csupán, mit megélek.
Gyermekem se tulajdonom,
Ő is a mindenségé.
Birtokolni nem lehet,
Csupán szeretni.
Társunk is egyedi, önálló lélek,
Kapcsolódni jött hozzánk,
Elengedni féltek?
A félelem az, mi béklyót köt az egóra,
Tiszta szívvel így nem lehet gondolni a holnapra.
Tudati szinten,
Szinte Minden,
Egótól független.
Engedd ki lelked a rabságból,
Szabaddá így válhatsz az egódtól.
Boldoggá így válik, mind ki szeret.
Visszakapod, birtokod csak így lehet.
Kerepes, 2015. augusztus 2.
