A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Komédia
Bohém színész a lelkem,
S az életem egy színjáték.
Margarétával a számban
Üvölteni tudnám,
Mit rám kiált a közönség.
De hagyom e napon,
Múljon bánatom.
A közönség tapsol,
Amekkora szívvel élnek,
Nem is csoda,
hogy minden hiba
Szálka marad a szemükben.
Erről szól az életem.
S nem tudok megfelelni,
Mert nem tudok hazudni.
Ha majd a függöny legördül,
Ne felejts el tapsolni emlékül.
Kerepes, 2016. július 23.
