A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Életút születéstől a halálig
Gyermekként találkoztam veled,
S egy napon, megszerettelek.
Kézen fogva vezettél a másnapba,
Szívem zakatolt hangodra.
Egy napon megkérted kezem,
Melyre igennel feleltem neked.
Boldogan egymáséi lettünk,
Örökké tart majd szerelmünk.
Már botra támaszkodva jártunk,
Utunkat együtt jártuk.
Majd egy hideg hajnalon,
Magadra hagytalak, tudom.
Könnyes szemmel ültél a kő mellett,
Mely alatt kihűlt testem pihent.
De egy napon, szívem újra dobbant,
Mellettem feküdtél a sírhantban.
Szerelmünk sosem halt meg,
Most már a föld alatt fogod kezem.
Kerepes, 2016. március 08.
