A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Levelet írok Neked
Ülök a kopott asztal mögött,
S Rád gondolok.
Kezembe kerül fényképed,
A széle kissé megkopott.
Csend kíséri most már léptedet,
Nem volt ki visszatartson.
Ezt már ne vedd zokon.
Éled életed boldogon.
Szeretet volt, mit éreztem irántad,
De az elmúlását választottad.
Álmainknak vesznie kellett,
Ennek így kellett lennie.
Meleg volt azon a napon,
De mi történt, már nem bánom.
Van mire visszagondolnom,
S e levelet most megírom.
Kívánom, légy oly’ boldog,
Mint ezen a fotón.
Lépted kísérje áldás,
Bennem él a megbocsátás.
Kerepes, 2015. november 3.
