A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
Távol
Erdőn, mezőn sétálok.
Felnézek az égre.
Elmerengek, hová tűntek
A szép derűs évek?
Távol vannak tőlem,
Ahogy én az otthontól.
Nem siratnak ők sem,
Mit várnak egy vándortól?
Őszi avar a lábam alatt,
Kék ég fejem felett.
Szép lombjukat elhullatott
Jegenyék kísérnek.
2014. november 19.
