A Balogh Krisztina felhasználó összes verse >>>
A ló és lovasa meséje
Még csikó voltál, mikor megismertelek.
Ahogy botladozva álltál, megszerettelek.
Lassan, ahogy elteltek a hetek,
Végre lovagolni mehettem Veled.
Sörényed csiklandozott, ahogy hozzám ért,
Nyakad átölelve bújtam puszidért.
Lassú sétánkat nyargalás váltotta fel,
Ügetve fedeztük fel a környéket.
Évek óta vagy hű társam,
Lovak közt egyetlen barátom.
Egymás kezébe adjuk életünk,
Mindahányszor együtt útra kelünk.
Kerepes, 2018. július 26.
