A NemaEdit felhasználó összes verse >>>
Remegek
Remegek, mert nevemet nem tudod
Remegek, mert szemedet tán behunyod
Remegek, mert a konyha üres
Remegek, mert nem létezek nélküled
Vasárnap este úgy vártam a szalonnás katonákat
Emlékszel rá,Mama? Emlékszel Közben néztük a csatornánkat
Játszottál velem egymagad
Játszóteret megtagadtad
Nevelve ütöttél
Nyugodtan üvöltöttél
Csodállak érte
Kérted otthon voltam hétre
Mégis elfenekelsz
Utálom ha azt mondja megöregedett
Ha nem szól,mert rusnya voltam
Nem figyel, csak érzelmeket szór arcomra
Remegek,mert félek utál
Remegek,mert nem sírhatok már a lábainál
Nem kötheti be a cipőfűzőmet
De én azt akarom az Isten verje meg!
Esek,de nem kap el
Hol vagy,Mama? Ez nem vicces
Nem játszunk már,azt mondtad
Súgtad, férjhez kell mennem azonnal
Látlak és érzem a szeretetedet
Ölelem és szeretem fáradt lelkedet
Csókot ad, de félek oly hideg
Ragadlak magamhoz de Ő is remeg
Nem tudok álmodni
Utcákon kezdődik mindig
Feléd sietek, futok
De általában letérek az útról
A parkban egy ismerős arc
Beszélsz, idő még úgyis maradt
Sietek, futok a parkon keresztül,
De szomjazok Mama, veszettül
A sorban ráeszmélek,
A múltkor volt időm kimondani, hogy élek
Melletted vagyok komikus Lujza
Fél óra, szólt az időzített óra
Utolsó vonatot lekésed
De én feltépni akarom kilincsed
Rohanok, de mintha te fel én meg le
És már arra sincs időm, kimondjam félek
