A Kimana felhasználó összes verse >>>
Tél és Tavasz násza
Mint a Tátikák,
tavasszal nyíló virágok,
szívünket egymásnak
néha nap kitárjuk.
Másszor, mint fagyos
télen a föld mélyébe
bezárjuk.
Ez a Tél és Tavasz
különös játéka, s mint
ahogy mi is,
csak úgy vagyunk,
vannak ők is egymásnak.
Bár a közös nász rövid,de
Ha Te vársz,én megyek.
Szó nem kell! Csak egy mosoly,
egy tekintet.
Elég,ha szemed, még
fagyosan kéklő tavát,
meleg tekintetemmel
járom át. Úgy,mint ahogy
a Tavasz feloldja,
a Tél keménységét,
megszelídíti.
Puha érintésével,
lágyan és szeretettel,
térdre kényszeríti.
Majd halkan és
kedvesen álomba
ringatja.
Hogy aztán a helyét
majd maga is, a Nyárnak
átadja.
A Tél mellett megpihenve,
kéz a kézben,
egymást átölelve,
alusszák igaz álmukat.
Együttlétük, a nagy körforgásban
csupán röpke pillanat,ám
Szerelmünk mégis maga,
az örök áhítat.
Így ölellek én is magamhoz,
amíg engeded, mint Tavasz a fáradó Telet.
Hiszen Te már régen tudod kedves,
hogy Tavaszod szerető karjaiban
bármikor megpihenhetsz.
