A Kimana felhasználó összes verse >>>
Ne félj...
Ne félj,
Én nem bántalak.
Szívembe
Magadat martad bele,
nem én vágytalak.
De már mindegy,
ki mit és hogyan
nem tett.
Reményem
ezer sebből vérző,
konok heg.
Nem hagytál rám mást,
mint hangod,
tekinteted puha
emlék fátylát.
Amit a kezem
még néha megérint,
belebújna.
Aztán felpróbálná,
felvenné magára újra.
De tudom,
a tükör ma már,
csak egy megtört,
szánalmas Bohócot
mutatna.
Vágyom még Rád,
kívánlak.
De mögötte
semmi sincs már,
csak a magány az
ami utat mutat,
a bánatnak.
Neked
egy gyenge pillanat,
Nekem
a szerelem voltál,
Maga.
Mely álmomat
még ma is felzaklatja.
Ilyenkor
ezerszer elátkozlak,
megöllek, megkínozlak.
Majd az ágyra roskadva,
térdem arcomhoz szorítva,
még egyszer
és utoljára, elsiratlak.
De Te
nem kell, hogy félj,
mert Én
nem bántalak!
