A Kimana felhasználó összes verse >>>
Illúzió és Inspiráció
Ne vádold magad,
Te nem vagy hibás.
Csak az az első és
végzetes pillantás.
Nincs se bűnös,
sem áldozat.
Csak Te vagy
és Én, meg
az a félreértett,
gyönyörű pillanat.
Aki itt lehet
a bűnbak, az
nem más, mint
a körülmények,
a folyosó,
ahol megláttál
és én megláttalak.
De mégis Én,
csak én tehetek
róla, hogy ami
egy tekintet illúziója,
abból szerelmet, ígéretet
vágytam valóra.
Nem láttam,
nem akartam látni,
hogy neked elég,
a lehetőség maga.
A szenvedély,
a mámor, a szerelem?
Nem!
A Zenédhez inspirációnak,
a puszta gondolat kell,
de az ember nem.
Magadba szívtál mindent
és mindenkit. A tájat, a vizet,
havat, a tüzet.
A fájdalmas sóhajok,
hozzád ez mind eljutott.
Adtál neki dallamot,
ami egy új, különleges
"gyermeknek", életet adott.
Végre megértettelek!
Nincs baj.
Te velem maradsz
és Én veled maradok.
Nem testben,
de gondolatban.
Ennyi elég nekem,
mert Te vagy a Művész
s mint ilyen "halhatatlan"...
Én pedig rajongó Bohócodnak,
Örökre megmaradtam.
