A Smitnya Enikő felhasználó összes verse >>>
A kiút
Sötétségből kivezető út,
lábunk nyomán eltűnik a múlt.
Többé nem nézünk hátra,
ott kietlen a határ,
Elmosta őszi eső,
avar is belepte már.
Lombok közt szűrődő fénysugár,
Színpompás szivárvány, tarka táj.
Lábunk alatt gyémánt út szalad,
Szemünk előtt a kiút halad,
Kezed többé el nem engedem,
Előttünk a boldogság… végtelen.!!!
