A Bartos István felhasználó összes verse >>>
Gazdag magány
Gazdag magány
Valakit megkísért a sötét oldal,
Valaki gyílkos valaki tolvaj.
Hogy melyik oldalon álljak magam sem tudom,
Ha rosszúl döntök az életemet bukom.
Rossz nagyon a szegénységben élni,
A minden napoktól egyfolytában félni.
De még mindig jobb a becsületes úton,
Töprengem még néha a saras múlton.
Inkább élek szegényen de szabadon,
A múltamat én soha le nem tagadom.
A pénz az nagy úr mondják sokan,
Néhány ember a vesztébe rohan.
Mert nagyon szép a sok csillogó kincs,
De mit ér az egész ha becsüted nincs.
Nem tudod ki barát s ki lehet ellenség,
Egy idő után kihal belőled az emberség.
Telik múlik az idő és nincs melletted senki,
Szeretettet nem tudsz pénzért venni.
Eljön a nap mikor elkel majd menni,
És nem fog rád emlékezni senki.
