A Karsay Mária felhasználó összes verse >>>
Anyám
Anyám homlokát ráncok redőzik
fehér hajában sok gond időzik
fájó testében sír a bánat -
mindent odaadott, kifosztva fárad.
Álma és vágya, minden gondolata
gyerekei jövőjét fontolgatja -
Szívébe vérként szökik a remény,
a jó sors egyszer minket is elér.
Küszködik, dolgozik, erején felül,
de minden lépésbe éles kín vegyül...
Vegytiszta konyhája a szenvedésnek:
földi pokolra miért ítélted?!
