A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Kristályfény
Testem börtönében élek,
zilált cella fénytelen
falai mindig rejtettek
reménytelen őskegyetlent.
Elcsúsztam a szégyen rákjával,
s te fejemet is betörted.
Itt a vége, fuss el véle,
kéz által szabadul minden
elhagyott, meggyilkolt lélek.
Jöjjön, minek jönni kell,
szeretetem, érzésem, többletem
soha nem múlik el, nem vesztem.
2020. május 2.
