A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Szerénához
Ahogyan aranyban fénylő tekinteted rám emeled,
nem kell nyugodt szegelet, szívem is beleremeg.
Mézédes hangod egyetlen víg színe is azt üzeni,
néked jár a tisztelet, ezt hagyták örökül az istenek.
Ében mancsod léptembe helyezed a fehér havon,
s jössz utánam vakon, így kísérsz emberi utamon.
A kapuban még visszafordulok, szemed mosolyog,
napomon kísér fülemben csengve üdvvel óvó hangod.
Mikor zörögve összehúzod aranyosan csillogó szemed,
minden bú elszáll, miként hozzád édesen hazamegyek.
Megpihen megfáradt lélekjelenlétem, szívem dalt énekel,
szeretet a szeretettel arany- és rózsafonálon táncol-tekereg.
Hangszáladnak finom rezgése becézve teremtett szavak,
isteni hangja fülemben marad, a pillanat színe szívembe olvad.
Mancsod teszed nemcsak nyomba, alvó pózba bele a markomba,
s úgy pihen baráti lelkünk csillagos éjszaka, mint színe a kis feka.
2019. december 13.
Illusztráció:
https://i.pinimg.com/originals/be/9b/8f/be9b8fd0ede5c8727600e7bbf51079f6.jpg
