A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Ünnepi fényhozó
Gyerekek, felnőttek, halljátok, halihó,
mondj egy szeretetmesét, nagyapó!
Tűz mellől az ablakon a deres kitekint,
a hideget hagyd magad mögött odakint.
Volt egy csodás város, neve Myra,
a múltban ez volt egyik római provincia.
Élt ott egy ember szegény balsorsban,
három lánya csak utcára mehetett
eladósorban.
Az édesapa csak tévelygett
és szomorkodott, lányainak –
hozomány híján – további sorsa
nem volt.
Ekkor jött egy püspök, ő volt Miklós,
mindenki szerette mint kenyérosztót.
Szíve nem bírta e családot, a hánykolódót,
az éj palástjában kéményükbe aranyat szórt.
Tette ezt három éjen s három éven át,
dobálta a lányoknak a kis hozományt,
akik a víg lagzi után csaptak nagy lakomát,
visszahozták az életbe a vérző édesapát.
A püspök, aki nemesen osztott a magáéból,
életében, nem vitás, egy szent lélek volt.
Áldásosztó, bíbor ruhás, fehér hajú nagyapó,
balsorsú vérző szívekbe gondoskodó fényt hozó.
E napon halt meg, s vele valódi neve, úgy tartja a rege,
ekkor van az ő szeretetének emléke, de ha
Szent Miklós szíve benned él, a világnak is van remény!
2019. december 6.
Illusztráció:
https://i.pinimg.com/474x/97/d0/78/97d078c8693ae567a43e1db803f65934.jpg
