A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Páternoszter - Lelkek útja
/Felvonó a csillagokba
Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben, ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!
Jöjjön ár, villám, égzengés, jégverés,
vörösen izzik már az ég,
megfeszül az atyai én messze,
az elmúlás tengerén, álmok
gondolájában együtt a révésszel,
a fényhazába vissza miért ne mennék,
noha egyre távolabb a gondolat,
sóhajt s elillan a poéta,
megkezdődik a lelkek útja,
szélsebesen mintha forogna,
fel a kozmoszba, ahol nyitva áll
fényes ajtaja.
Földi létünk állomás csupán,
ezerszer is bejárja a szintek ciklusát,
melyben elfogyasztják a jó lányt,
aki tanul tőlük s visszavág, hogy
erővel levetkezhesse jóságát,
mely az ámítóknak olykor húsba vág,
kifordul sarkaiból a világ, és a lány
végül megpihen az Atya oldalán.
Hogy mi jön ezután,
tudatunkban él tovább,
választás e körforgás,
örökké nyitott a cellád,
mitől független a jóság,
a belső szent szék szavát
csak te hallanád, különben
edzettséged helye egyetlen
szempillantás alatt dőlne össze,
s nem láthatnád január
oltalmazóan tündöklő havát,
de te döntöd el, lelked mely
nyelven szólaltatod meg
s merre visz az irány,
hogy úgy élj csak igazán.
Mert az életet a lélek éli meg,
a benyomást elteszi a szellem,
hogy alámerüljön a gyönyörű
testiségben, hogy az élet csírája
újra kikeljen, és a megfáradt
aggastyán végül feloldódik
a mindenségben, majd a kerék vált,
újrakezdi az imát, hogy megélje a mát,
s szívével megnyissa a mennyek kapuját
Pater Noster szellemiségének felvonóján.
2019. október 15.
Minden megélt emberi élet a megtanulandó, illetve újratanulandó dolgok, lelki minőségek és tudatszintek összessége egy különböző perspektívából való megközelítésben - akár pozitív, akár negatív, fény vagy sötétség princípiumában, hiszen a valódi spirituális evolúcióhoz mindkettőre szükség van.
