A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Közöny
Magadat mezítelen
paplanba tekered,
hogy hátadhoz simuljon -
ezt szereted.
Azt képzeled,
szerelmed karjai
fonják körül
nyugtalan tested,
pedig csak a dunna az,
mi "szeret", csak az
kívánja egész lényed.
Gonoszságnak szülőatyja,
hol a szeretetnek
nincs ereje,
nincs hatalma.
Címkézetlen érzelem,
mi nem illik a
kategóriák polcára,
de hová is tenném,
hisz én sem vagyok jó
semmire - gondolatomat
itt ki is merítem,
majd jő az éj, s
szárnyalhat vele a képzelet.
2019. február 26.
