A Anita Merklin felhasználó összes verse >>>
Tor nyomorban
/II.
Halál, halál, légy mától vélem,
horonra hív az este tüzes ének.
Elvakult eszme ködfátyla civilben,
vezérek vezényelnek s háború készen.
Népek és testvérek lelkének sötétje
húzza a vidéket sárba, nyomorba le,
viszályok közt igaz szónak nincs tere,
vesződik benne minden anya s gyermek.
Látva és tudva bírni mindezt már nem lehet,
mert néma az isten s imám nem hallja meg.
Végjátékban elszalad a világ, készül keleti vaják,
vörös homok megőrzi lábainak ősi lenyomatát.
Torral terítéken a kietlen stand, fűszeres tea gőzöl rajta,
benne felszínre bukkan a kongó sötétség igazi arca.
Nap hevében nyugati szelet sólyom lovagolja meg,
és a rikoltó madár köréje láthatatlan csillagok vegyülnek.
A hétnek feje napján megindul egy pokoljárás,
igaztalan nép szent misén tesz szemrehányást.
Mit a világ-szélhámos sajnálat vérrel kikövezett,
nyomorúságos testvér fáradtsága szét ne zilálja!
2020. október 2.
Frissítés (2020.11.07. - a szerk.):
• „horon”: létező szó, egy török táncformát jelöl
(I.: „Walzer a farkasokkal”)
