A Suszter Boglárka felhasználó összes verse >>>
Tavasz
Egy ékes utca virít magnólia fával,
Látott jót-rosszat friss,szinpompás ága.
Üde szellő fujja,árnyékot vet lombja,
Nem bír vele vihar,semmire sincs gondja.
Mennyi vidám ember láthatta felnőni?
Hány mókás madár tanult rajt repűlni?
Életteli illat vonzza a méheket,
Szorgosan dolgoznak,követve színeket.
Zavaros kérdésekre nem kapsz tőle választ,
Hány keserű embernek nyújtott törzse támaszt?
Leszáll az est,s a fuvallat feltámad
Tulipán virágzat sokasága elszárad.
Örjöng a vihar,hűs eső csapkod,
A magabiztos villám eltalál egy arcot.
Keserves szilánkokra zuzza;elhalkulva,
S a fa új virágokat növeszt,megtisztúlva.
Ez a virágzás más volt,nem szívta senki illatát,
Ekkor újra esni kezd,nem érzi senki bánatát.
A völgy ölén csillagos égbolt mosolytalan,
S a letőrt fa áll egyedűl tavasztalan.
